Amerikai kiruccanás

Három nap alatt körbejártam Amerikát, meglátogattam az 51-es körzetet és új létesítményeket hoztam létre, mindezt Önökért, szívem jóságából! SŐT ezen felül egy speciális meglepetéssel is készültem!

Május 14.-én péntek hajnalában szállt fel a magángépem, az őcsényi reptérről egyenest Amerikába. New Yorkban szálltam le, de ott éppen egy terroristák által elhelyezett bombát kényszerültem hatástalanítani (rekord idő alatt). A krízist megoldottam, New York pedig díszpolgári címmel honorálta a tettemet.

Ezután a nem túl zökkenőmentes érkezés után eleget tettem az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) könyörgésének, és útnak indultam, hogy hibáikat feltárjam, úgymond „felnyissam a szemüket„. Nem találtam olyan szakembert, aki orvosi alapkövetelményeimnek eleget tett volna. Nem csalódtam az amerikai orvostudományban (de igazából még egyik sem nyűgözött le), pont ilyen rosszra számítottam.

Tudtam, hogy az utazásomnak nem csak ez az egy célja volt, ugyanis egy titkos kormányzati megbízásban is részt kellett vegyek. Az orvosok felvilágosítása után kibattyogtam az „egyetem” udvarára, ahol beüzemeltem CB-rádiómat, amin keresztül segítettem a hadsereg vadászgépeinek a leszállását. Leelenőriztem a gép mechanikai szerkezetét, majd elfoglaltam helyem a pilótafülkében. Ösztöneimre hallgatva, egy pár másodperces tájékozódás után az 51-es körzet felé vettem az irányt. Küldetésem további részeit sajnos nem közölhetem.

Az 51-es körzetben egy idegen létformával létesítettem kapcsolatot, mely szerencsére rendelkezett látószervvel (konyhanyelven szemmel), aminek hála megértettem idegen barátunk panaszait. Innen anyanyelvét megtanulni már csak másodpercek kérdése volt. Elpanaszolta, hogy az alulról harmadik sorban található baloldali szemével igencsak homályosan lát, valamint minden megtörlése fájdalommal jár. A műtét során pontos anatómiai rajzot alkottam az úgynevezett űrlényről, melyhez nem kellett az ún. „szakemberek” által gyakorolt barbár módszereket bevetnem, mint például a páciens felboncolása.

A sikeres műtét után esélyem adódott elbeszélgetni „Grzmo„-val, az űrlénnyel. Elmondta, hogy túrista, de természetesen átláttam rajta. Állítása szerint rossz szemének köszönheti Földön való landolását. Megmutatta elromlott űrhajóját is, melyről rövid szemrevételezés után rájöttem, hogy ez egy ㊉܌𒆌9ô típusú űrbicikli. Biciklijavító tudásomnak hála ennek javítása sem okozott problémát. Eme cselekedetemmel elnyertem „Grzmo” bizalmát, aki immár felfedte valós kilétét: ő VI. Ktor intergalaktikus császár személyesen. Hálája jeléül felajánlotta, hogy transzdimenzionális örök békét kössünk fajaink között.

Utazásom utolsó szakaszában, mondhatni vasárnap délután vettem csak igazán hasznát a saját fejlesztésű táskámnak, mellyel a leggyérebb és sivárabb körülmények között is tudtam gyógyítani az erre vágyakozókat. Például az arizónai sivatagban hűtött sátrat hoztam létre (mert a helyi sátrak megbízhatatlannak bizonyultak), a vad alaszkai folyókon pedig stabil hal-szürkehályog gyógyító intézetet építettem.

Utazásom fárasztó és kimerítő volt, de hatalmas sikerként könyveltem el az amerikai nép általános látásjavulását (átlagosan +100%/szem), és intergalaktikus szemészeti kinevezésemet is. Ám ezek mind eltörpülnek a tény mellett, miszerint

Esmeralda újra lát.