Szomorúság, elkeseredettség, megváltás.
Heidecker Edina német pedagógus elkapta a manapság elterjedő félben lévő, hullámokban – akár a tenger – támadó vírust, a Covid-19-et („koronavírus”). Ennek következtében nem tudott bemutató órát tartani a szombati nyílt napon az érdeklődő 8.-os és 6.-os diákok számára. A kíváncsi fiatalok és szüleik megrendültek a következtetés levonása után, hogy az általuk látogatott gimnázium semmiben sem tűnik ki a többi környékbeli intézmény közül.
Az iskola vezetősége e hír hallatán meglehetősen elszontyolodott. Tették ezt olyannyira, hogy könnyeikkel vakra mosták szemüket. Itt kellett közbeavatkozzak ugyanis, akkor tényleg nem maradt volna semmi a gimnázium felhozatalában. Az igazgatót, a helyetteseit, a tanárokat és a műszakot egy laza délután alatt kigyógyítottam vakságukból, s rezignált mélabús hangulatukból. Mivel felfigyeltem rá, hogy szomorúságuk forrása az elvesztett jelentkezők voltak, javasoltam, hogy tartsanak újabb nyílt napot, amin a már meggyógyult anyakirálynő is aktívan részt vehet.
Fényes elmémre hallgatva ezt meg is tette az iskola, és minden kisdiákot és szülőt lenyűgözött az iskola teljes arculata. Heidecker mesterpedagógus óráiról katartikus hangulatban jöttek ki (pontosabban: kellett kituszakolni) a résztvevők.
„A szépség és a tudás tökéletes összhangban volt”
-nyilatkozta egy, azóta felocsúdott, diák. Az iskolába jelentkezni szándékozók száma helyreállt, sőt mivel szerénységem is a környéken járt, meg is triplázódott az előző évekhez képest.
0 hozzászólás